Dr. Kiszely István

A HONFOGLALÁS ÉS A MAGYARSÁG MEGÍTÉLÉSE
Nemzeti ("hagyományos") megítélés


Monarchikus és marxista szemléletű "történészek" a honfoglalást "hazátlan és nincstelen finnugor tömegeknek a Kárpát-medencébe kényszerült hordáinak" ítélik meg, holott krónikásaink sem a besenyők előli futásról, sem a bolgár vereségről nem tudnak semmit. Ha minden úgy történt volna, ahogyan e "történészek" állítják, vajon hogyan tudta volna a 894-895-ben tönkrevert magyarság öt éven belül teljesen hatalma és uralma alá vonni az egész Kárpát-medencét, sőt közben tönkreverni Szvatoplukot, majd Észak-Itáliában, Brentánál Berengár király nagy seregét, s ezt követően egy félévszázadon át gyakorlatilag egész Európa legfőbb erejeként működni? - kérdi Bakay Kornél. Ugyanő így folytatja: "Százhatvan esztendeje mást sem teszünk, mint ostorozzuk magunkat. Csak azt ismerjük el tudományosnak, amelyben dicső múltunknak nyoma sincs. Csak a vogul-osztják rokonság éltethető, csak a nyugati az értékes, a kultúrateremtő, és csakis azért maradtunk meg, mert "beilleszkedtünk Európába" és befogadtuk az idegeneket".

Vajda János (1896) írta, hogy "nemzetünknek a világon csak lelkes bámulói vagy engesztelhetetlen ellenségei, acsarkodó irigyei vannak, akik még álmaikban is fogukat csikorgatják, ha ránk gondolnak. Bántja őket, hogy ily kisszámú nép birtokosa a Föld legáldottabb területének, izgatja őket számbeli csekélységünk, és bizakodnak tízszeres, hússzoros túlerejükben, hogy végre sikerül bennünket leigázni. Csupán az, hogy élünk, tekintve a számbeli arányokat, szinte nagyobb dicsőség, mint a szám szerint tízszer nagyobb népek világuralma". "A honfoglalás gondosan tervezett, mintaszerűen végrehajtott, ideológiailag indokolt cselekvés volt. Ilyen cselekvésre csak a jól szervezett, egyakaratú, magasműveltségű társadalom képes" (Nemeskürty István). "Büszkék lehetünk arra, hogy Marcus Aurélius római császár óta Árpád volt az első, aki a Kárpát-medence természetes egységét és birtoklásának következményeit felismerte, s erre vetette meg az 1100 éves keresztény magyar államiság alapjait" (Magyar Kálmán).

Irányított ("tudatos") elferdítések

"A magyarság pánikszerű menekülése Etelközből és minden tervszerűséget nélkülöző felbukkanásuk a Kárpát-medencében a múltunk dicsőségét előszeretettel tépázó 1949 utáni történetírásban vált vezérszólammá." - olvassuk Nemeskürty Istvánnál. Ez a nagy fordulat a honfoglalás jelentőségének utólagos értékelésében Trianon után következett be. A XIX. század végének és a XX. század elejének magyar tudósai az igazság megismerésének igényével hántották le könyörtelenül a mondák költői burkát; Trianon után azonban, a világ bennünket gyalázó kórusának hangzavarában, megalázottságunk és jelentéktelenné töpörödöttségünk tudatában önkínzó módon száműztük önmagunkat a tervszerűen államot alakító népek köréből, s maradtunk ellenség-űzte kis horda, mely pihegve húzódott meg a Kárpátok hegykoszorújának védelmében, majd erőre kapva, nekiesett a "művelt nyugat" (mely pedig nem kevésbé volt barbár, véres és szörnyű, mint a honfoglaló magyarok világa) országainak, hogy kirabolja azt (Nemeskürty István gondolatai).

Az elmúlt 160 évben egyre inkább előtérbe kerül a "monarchikus-bolsevik-liberális" őstörténet, amelyet idegen hatalmakat (az Osztrák-Magyar Monarchiát, a Nagy Szovjetuniót vagy más államokat) kiszolgáló nem magyar ember nem magyarok számára írtak. "A Fekete-tenger északi partján 830-at követően többszörösen bizonyítottan finnugor nép jelent meg… a kazárok katonai segédnépként használták fel a magyarokat… a magyarok nem tudták megvédeni szállásaikat az idegenekkel szemben… Levedi halálfélelemben volt és kazár alattvalóként jelent meg a kagán előtt… a honfoglaló magyarokat vagyonéhségük motiválta… a magyar nomádállam körvonala rajzolódik ki… a magyarok "saját szakállukra" adóztatták a szlávokat… a besenyők a magyarokat fejedelmeikkel űzték el Etelközből…Az a hiedelem, hogy a magyarok Vereckénél hatoltak volna be a Kárpát-medencébe, a források alapján nem megalapozott…A magyar történeti irodalom máig ismeretlen gestaírója fantáziáját szabadon engedve alkotta meg a semmiből a magyar honfoglalás monumentális regény-emlékművét… az egész északkeleti irányú bejövetel egy "szép" etimológia kedvéért született meg… A honfoglalás előestéjén legnagyobb számban szlávok éltek a Kárpát-medencében… a magyaroknak nevezett avarok a Dunán túlra kóborolva sok szörnyűséget követtek el… a nőket kéjvágyuk kielégítésére barmokként magukkal hurcolva egész Pannóniát kiírtva elpusztították… a magyaroknak lételemük volt a kalandozás zsákmányszerzés céljából… a honfoglaló magyarok földművelésének nincsenek megbízható adatai…a magyarság hatvanezres fős létszámára lehet következtetni… a magyarság nomád birodalmat alapított… a magyar nomádállamban a magyarok segédnépei, idegenből behurcolt foglyok és alávetett őslakók tűntek ki kézműves termékeikkel … a magyarok kereskedelmében zsidók játszottak nagy szerepet… a honfoglaló magyarok pogányok voltak… a kereszt alakú díszítménynél geometriai formáról van szó… a honfoglalás alatt szállásváltást kell értenünk annak a besenyő támadás következtében, amely a magyarokat az etelközi haza elhagyására kényszeríttette…A magyarok kényszerűségből bekövetkezett honfoglalás után ott folytatták, ahol Etelközben abbahagyták…" - olvassuk Kristó Gyulánál. Ehhez hasonló magyar őstörténetet olvashatunk a Magyar Tudományos Akadémia történészei nagy részénél - Magyarországon, - a magyar adófizetők pénzén kinyomtatott könyvekben a millecentenárium és a millennium évében.

A magyar őstörténet és a honfoglalás a külföldi
történetírásban, és a külföldi tankönyvekben.

Egy ország megítéléséhez ismertsége is hozzátartozik. Az is, hogy mit tudnak más országok lakosai múltjáról és jelenéről. A múlt ismereteit az emberek rendszerint iskolai tanulmányaik során szerzik meg, ezért nem közömbös számunkra, hogy mennyit és mit tanítanak hazánk történetéből az idegen tankönyvek, mit írnak róla a történészek és mi jelenik meg a nagy enciklopédiákban, lexikonokban. Mi magyarok soha nem értettünk a "tálaláshoz", az önreklámozáshoz és a propagandához. Amíg szomszédaink - szlovák, román, szerb országok - nagykövetei és kultúrattaséi keresve a nagy enciklopédiák szerkesztőit azon fáradoztak, hogy országuk történetét a legszebb színben tüntessék fel, addig a mi diplomatáink nagy része csak reprezentált és saját anyagi jólétét tekintette céljául. Ennek következtében a külföldi tankönyvírók és történészek felszínes ismeretekből képtelenségeket írtak - és ma is írnak - a magyarokról. Ennek korrigálására sem a régi, sem a mostani kormányzat semmiféle lépést nem tett és nem tesz.

- A cseh Frantisek Palacky (1798-1876) szerint "a magyar nép betörése és megtelepedése Magyarországon az egész cseh történelem legfontosabb tényei közé tartozik, és századokon át nem sújtotta végzetesebb csapás a szláv világot". Lubomir Havlik szerint "a magyarok nomádok voltak… a legyengült törzsek nem voltak képesek a Tiszántúl elfoglalására, ezért a morva állam telepítette le őket. A magyarok előtt már volt itt morva lakosság, akiktől műveltségüket átvettek".

- A szlovák tankönyvek bőven foglalkoznak a magyarság történelmével. Náluk ezt olvassuk: "A magyar nomád pásztornép, amely évszázadokon keresztül vándorolt a dél-oroszországi síkságon… A szomszéd szláv népektől megtanulták a fölművelést és a fejlettebb formájú állattenyésztést". Salagius (Szalágyi) István szerint "a szlávok a VI. században érkeztek a Kárpát-medencébe, akiket a nomád és rabló magyarok pusztítottak el". Frantisek Hrusovszky (1903-1956) szerint "a harcias magyarok 902-ben Szlovákia ellen fordultak. II. Mojmir fejedelem visszaverte a magyarokat, és még néhány ütközetben győzött a magyarok vad hordái fölött". A Národnie Noviny 1896. április 30-iki számában ezt olvassuk: "A honfoglalás és a vele kapcsolatos államalapítás puszta fikció, amely egy névtelen, prózában írt költeményen alapszik, s amely minden reális történelmi alapot nélkülöz… ez az Akadémia képtelen volt a magyarok bejövetelének még csak az évszámát is megadni… a magyarok révén átéltük azt a legnagyobb szerencsétlenséget, ami egy nemzetet csak érhet…"

- A román történelemkönyvekben a magyarok finnugor népként jelennek meg. "A honfoglaláskor kezdődött el Erdély őslakosságának, a románoknak a meghódítása… a székelyek oda telepedtek, ahol a román lakosság már saját hagyományos életét élte". Nicolae Iorga szerint "amikor a magyarok a Tiszántúlra bejöttek, őslakos román-szláv, vagy a szlávok utáni román népességet találtak… A honfoglaláskor a Kárpát-medencébe vonuló magyar törzsek kivétel nélkül elkerülték Erdélyt. Az "erdőn túli tartomány" és ősromán népe meghódítására csak később került sor".

- A volt Jugoszlávia tankönyvei szerint "a finnugor népcsoporthoz tartozó magyarok nomád törzsei keletről beköltöztek a Pannón-alföldre, akárcsak elődeik a hunok és az avarok. A Pannón-alföldön szlávokat találtak, akiktől eltanulták a földművelést; a magyarok a délszlávok és a nyugati szlávok közé ékelődtek".

- Az osztrák tankönyvek szerint "a magyar belső-ázsiai lovas nép, amely Európába érkezése után támadásokat indított a már letelepült szomszédai ellen, de a német papoknak sikerült megfékezniük őket". Dümmler (1877) szerint "a magyar birodalom alapítása szempontjából két momentum vált döntővé; az, hogy a besenyők elfoglalták a magyarok korábbi szálláshelyét és az a háború, amelyet 898-901 között a bajorok és a morvák ellen vezettek". Herwig Wolfram (1987) szerint "a magyar nép kialakulása a Fekete-tenger melletti sztyepen játszódott le, ahol a 830-as években feltűntek. Őseik Középső-Volga menti finnugorok, akik később a nomád törökökhöz csatlakoztak…Etelközben kazár fennhatóság alá kerültek…"

- A német tankönyvek szinte csak a magyarok "kalandozásával" foglalkoznak. "A magyarok a Fekete-tenger északi részéről két irányból, északról és délről jöttek a Kárpát-medencébe a 900-as évek előtti időben… Magyarországon Passau püspöke, mint esztergomi érsek a legfontosabb magyar érsekként működött". A 10 kötetes német világtörténelmi szintézis (Johannes Fried, 1994) szerint "a magyarok a besenyők és a görögök (bizánciak) által nyugat felé űzött vad sztyepi harcosok, személyükben egy idegen nép tört be és pusztította végig a latin kultúrájú Európát".

- Az orosz tankönyvekben arról értesülünk, hogy a honfoglaló magyarok "leigázzák a szlávokat". P.V. Susarin (1991) nagy történeti munkája szerint "az ősmagyar törzsek I.e. 1000 körül eurázsia sztyepjein áttértek a gyűjtögetésről a nomád életmódra, a IX. század hetvenes éveiben félnomádokká váltak és megjelentek náluk a földművesség csírái is. A Kazár Kánság uralma alá kerültek. A Kárpát-medencében a magyarok és a szlávok együttélése a X. században összeolvadáshoz, az anyagi és szellemi kultúra együttéléséhez vezetett. Ebből egy új művelődési arculatú magyarság alakult ki".

- A lengyel történelemkönyvek viszonylag bővebben foglalkoznak a magyar történelemmel. Szerintük "a magyarok őshazája a Volga és az Urál között terült el. A magyar nomád nép volt, amely hosszú vándorlás után a IX. században érkezett Pannóniába és leverte az itt élő szlávokat. A magyarok nem hagytak fel rabló hadjárataikkal és a X. században egész Európa, de különösen a szomszédos német királyság rémei voltak". Michal Dobrzynski (1848-1935) lengyel történész szerint "a vad magyar törzsek rárohantak a szlávokra, ez erre mindig kész németek segítségével megsemmisítették a Nagymorva államot, gyökeresen kitépték a frissen meggyökerezett kereszténységet és civilizációt, majd a Közép-Duna táján megtelepedve szétválasztották a szlávságot nyugati és déli ágra".

- A török tankönyvek szerint "a magyarok a török "fajjal" rokon törzsek. Keletről jöve átkeltek a Kárpátokon, az avar területeken telepedtek le és azt saját nevükről keresztelték el Magyarországnak".

- A finn tankönyvek szerint "az Ázsiából Európa irányába támadó hunok már a negyedik század végén erős lökést adtak a népek mozgásának… a finnugor magyarok a népvándorlás utolsó hullámával kerültek a Kárpát-medencébe".

- A norvég tankönyvek szerint "a finnugor származású magyarok a normannokhoz és az arabokhoz hasonlóan támadásokat intéznek a feudális európai országok ellen. A Kaukázus és az Urál mellől jöttek és helyet harcoltak ki maguknak a Nagy Magyar Alföldön. Körülöttük sok más nép élt, akiket leigáztak… A római pápa a paraszti magyar nép hercegét, Istvánt 1000-ben királlyá koronáztatta".

- A belga tankönyvek szerint "a nomád magyarok Közép-Ázsiából jöttek a X. században és Németországot valamint Franciaországot támadták meg. 1001-ben (!) a hordák vezetői fölött egy király jutott hatalomra".

- A holland tankönyvek szerint "a magyarok Keletről törtek be Európába. Ottó sikeresen megküzdött a magyarokkal, ezzel igen megnövelte tekintélyét".

- Franciaország tankönyvírásában megérződik a románok hatása. Történeti munkáikban gyakran találkozunk ilyen jelzőkkel: "a magyarok vért ittak", "nyers hússal táplálkoztak", "korbáccsal kellet őket harcra kényszeríteni" stb. Augustin Fliche (1930) szerint "a magyarok Közép-Ázsiából származnak, ahol nomád életmódot folytattak… miután féltek az újabb besenyő támadástól, kénytelenek voltak a Kárpát-medencébe menekülni. Charles Seignobos (1938) nagy történelmi munkája szerint "a nomád magyarok személyében Nyugat új félelmetes ellenséget ismert meg, amely a besenyőktől űzve a X. században jelent meg Európában". Az 1980-ban megjelent nagy francia Európa-történet a magyar honfoglalást egyetlen mondattal intézi el: "A X. században a magyarok az avarok egykori területét elpusztították és letepedtek Pannóniában". Lucien Musset (1956) szerint a magyarok honfoglalása "egy üldözött kis nép tudatosan előkészített tette… a magyar a nagy tatár faj finn ágából származik".

- A spanyol, az olasz és a svájci tankönyvek szerint a finnugor nomád magyarok a Fekete-tenger északi részén ötvöződtek, majd leírják, hogy a kalandozásaikkal végig pusztítják Európát.

- Az angol és az amerikai történészeknek zavaros képei vannak a magyarság eredetéről. Általában "lapp-magyar" vagy "mongol-magyar" rokonságról írnak. J.M. Wallace-Hadrill (1961) "újbarbár török-mongol magyarokról" ír. O. Halecki (1952) szerint "a magyarok örökre elválasztották egymástól s déli szlávokat az északi szlávoktól… a magyarok megjelenése véglegesen eltörölte a morva államot". Az Amerikai Egyesült Államokban American Museum of Natural History kiadásában (főszerkesztő: Göran Burenhult) 1999-ben megjelent világtörténetben ezt olvassuk a magyarokról: "A magyarok szlávok, de néhány évszázaddal ezelőtt felvették azt uráli nyelvet, amelyet a szibériai népek is beszélnek". J.M. Wallace-Hadrill The Barbarian West című ugyancsak 1999-ben megjelent kötetében ezt olvassuk: "A magyar hordák európai megjelenésük után mintegy hatvan évig fosztogatták Európát".

- A japán történészek (Imaoka Dzsuicsiró 1888-1973) viszonylag tisztességesek, bár tudatlanok a magyar őstörténet témájában. "A magyarok valaha az uráli hegyek alján éltek, ahonnan nyugatra, Magna Hungariába költöztek, később nyugatabbra vándoroltak, majd a besenyők támadásai következtében 895-ben elfoglalták a Kárpát-medencét. Más Ázsiából Európába behatoló sztyepi népektől eltérően a magyaroknak sikerült államot alapítani és saját nyelvüket és kultúrájukat megőrizni".