Grandpierre Attila: Kőkörök és szkíták



2005 márciusában jelent meg a KAPU-ban a „A kőkörök eredete és az emberiség eltemetett őskori civilizációja”, eddig 3 részes sorozatom első része. Ebben megírtam, hogy létezett Eurázsiában az i.e. 5000-től kb. időszámításunk kezdetéig egy magaskultúra, amelyik óriás kőköröket, olykor fából vagy földből épült csillagászati obszervatóriumokat épített Európa atlanti partvidékétől Kínáig és Indiáig. A hivatalos régészet mindmáig képtelen volt annak megállapítására, hogy kik építhették ezeket a Stonehenge-re emlékeztető ősi obszervatóriumokat. Gyanakodtak a kelta papokra, a druidákra, de pl. Stonehenge 2000 évvel előzi meg a kelták feltűnését. Sorozatomban rámutattam, hogy ez a tudatlanság viszonylag újkeletű, és a felvilágosodás utáni történelem-hamisítási hullám óta tart Európa-szerte. Amikor a jezsuiták kőköröket találtak a Kárpát-medencétől Kínáig ívelő területen, a kőköröket a szkíta örökség bizonyítékának tekintették. India északi részén, Radzsisztánban is nyilvánvalónak tartják: a kőkörök mindenhol a szkíta uralom tanúbizonyságai. Az abakáni (minuszinszki medence, Közép-Ázsia) kő-obszervatóriumról ma is egyértelmű, hogy a szkíták építették, i.e. 250 körül.

Újkeletű a divat, hogy a szkítákat igyekeznek indoeurópainak feltüntetni. Ez azonban éles ellentétben áll azzal a köztudott ténnyel, hogy a ma Európában élő népek közül egyedül a magyarok ősei a szkíták a 18. századig született magyar, német stb. krónikák, történelmi művek egybehangzó tanúsága szerint. Éles ellentétben áll azzal a ténnyel is, hogy a szkíták lovas népek, és az európai történelemtudomány évszázadok óta azon mesterkedik, hogy a lovasnépeket megbélyegző „nomád” és „barbár” címkével lássa el, csakis azért, hogy önmagát, mint nem lovas, hanem letelepedett népet, a szkíták műveltsége fölé tolhassa. Időközben azonban a régészet felnőtt tudománnyá érett, és a tények tükrében ma már tagadhatatlan, hogy a szkíta kultúra fejlettsége messze felette állt nemcsak a germán és indiai, hanem az ókori görögökénél is. Hogyan lehetnének a lovasnép szkíták a germánok, ókori görögök elődei, ha a görögök számára a lovas képtelen lénynek, kentaurnak látszott?

A kőkori-rézkori-vaskori csillagászati obszervatóriumok fejlett csillagászattal bíró nép alkotásai kellett legyenek. Fejlett matematikával, csillagászattal a 18. századig köztudott módon a mágusok rendelkeztek. A mágusok az „indogermán” népek számára érthetetlenül magas tudománnyal bírtak, s ezért az utóbbi kétezer évben az emberiség ősi tanítómestereiről igyekeztek minden fennmaradt könyvet eltüntetni, és emléküket is kiirtani, meghamisítani, a mágusokat szemfényvesztőnek, boszorkánynak kikiáltani. Fehér Mátyás Jenő „A középkori magyar inkvizíció” c. könyvének előszavában megírja, hogy a magyar ősvallás tudósait az inkvizíciós jegyzőkönyvek „mágus”, „mágus főpap” (pontifex magorum) néven ismerték. Vagyis a mágusok – krónikáinkkal, hagyományainkkal egyezésben – a magyar őskultúra tudósai voltak. Mágusokat, „magos papokat” találunk Egyiptom szellemi központjaiban éppúgy, mint Mezopotámia megalapítói között (ld. McKie idézett könyvét), az ókori görögség tanítómesterei között, akik történetesen éppen a Kárpát-medencéből érkeztek (ld. Dodds idézett könyvét) a görögség tanítására. Mágusok építették 7000 évvel ezelőtt a közép-ázsiai Folyamközben (Mezopotámiában) az első városok előtt 1 500 évvel az első templomokat; ugyanakkor, amikor a Kárpát-medencében és környékén Nap-templomok százai épültek.

A KAPU-ban megjelent cikksorozatomban tehát az újkeletű, általános vélekedéstől eltérően arra az eredményre jutottam, hogy a kőköröket a szkíta-magyar kultúrkör népe(i), a mágusok építetté(k). A Polgár-Csőszhalomnál talált, Stonehenge kőköreinek mintázatát megelőlegező koncentrikus körárok-rendszer az i.e. 4800-4600 közti időszakból származik, bejáratai a fő égtájakra mutatnak, vagyis csillagászati tájolásúak, és mellette parányi agyagtárgyak, napkorongok kerültek elő (forrás: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője, Kr. e. 400 000-Kr. u. 804, Magyar Nemzeti Múzeum, 2002, 42).

A kőkörök templomok voltak, egyszersmind obszervatóriumok; és ez ugyanaz a kettősség, ami a mágusok papi és tudósi mivoltában jelentkezik. Templomokat, amik egyszersmind obszervatóriumok is, nem építhettek mások, mint papok, akik egyszersmind tudósok is! Kőköreik, fából és földből épült obszervatóriumaik Kelet-Németországtól a Kárpát-medencéig, és tovább, Etelközig kiterjedtek, ahol a 7000 éves Aratta-kultúrához tartoznak. Figyelemre méltó, hogy az Aratta –kultúra díszítményei (2. ábra) milyen nagy mértékben hasonlók a magyar népművészet közismert motívumaihoz. A központban álló Életfát két oldalról koronás madarak (!) veszik körül, fölöttük hármasságot alkotó égitestek, Napok.

Éppen ezért nem mindennapi egybeesést jelentett, amikor 2005 júniusában bejárta a világsajtót a hír, hogy 7000 éves civilizáció nyomait találták meg, egy templomépítő népét, akik óriás, 150 méter átmérőjű, köralakú cölöpökkel csillagászati megfigyelésekre is alkalmas, a kőkörökre emlékeztető templomokat épített a mai Ausztria, Szlovákia, Csehország, és Kelet-Németország területén. Ez a templomépítő nép már 300 embernek óriás, Stonehenge-hez hasonló építményeket emelt! Cikksorozatomban kimutattam, hogy a kőköröket Angliától a Kárpát-medencéig, és tovább, az egész ókori Szkítia területén, az Eurázsiai síkságon, és tovább, Kínában és Indiában – a szkíták-hunok-magyarok építették. A „The Independent” két cikkében azt is megírta, hogy ez a nép Észak-Szerbiából és a mai Magyarország területéről indult ki i.e. 4800 körül. A „The Independent” 2005 június 11.-ei cikkei elérhetők a világhálón: http://news.independent.co.uk/europe/story.jsp?story=645976

http://news.independent.co.uk/europe/story.jsp?story=645972

Ezek a cikkek megírják, hogy ez a régészeti felfedezés átírja a történelmet. Hozzáteszem, hogy a várhatónál jóval nagyobb mértékben fogja átírni: hiszen a többezer éven át elutasítással fogadott szkíta-hun-magyar kultúra mágusairól van szó. Az Independent cikkei, a mögöttük álló három éves feltárási munkák megerősítik az először a KAPU-ban napvilágot látott eredményeimet, alátámasztják, hogy a szkíta- hun-magyar kultúra legalább 7000 éve honos Európában, és olyan magas szintet ért el, amit sok szempontból még ma sem ért utol a fejlett Nyugat. Stonehenge a világörökség része, és felbecsülhetetlen értékű darabja. Kokino-t, a Macedóniában nemrég megtalált, 3 800 éves fa-obszervatóriumot a NASA a világ legjelentősebb archeo-csillagászati felfedezései között tartja számon. Vajon mikor jutunk el odáig, hogy helyreállítjuk a Polgár-Csőszhalomnál talált 7000 éves kőkori magyar Naptemplom-obszervatóriumot? Ennek nemcsak az emberiség világöröksége számára lenne elsőrangú jelentősége, hanem bizonyára kulturális, sőt turisztikai, bevételi vonatkozásai sem lennének mellékesek.