Petfi Sndor: A magyar nemzet
Petfi Sndor: A magyar nemzet
Oh ne mondjtok nekem, hogy
Hajnallik haznk felett !
Ltom n: az szmra sz a sors szemfdelet.
S krni istent nem merem, hogy
Nemzetem gygytsa fel,
Mert e nemzet, elhigytek,
letet nem rdemel.
Figyelemmel tforgattam
A trtnet lapjait,
S fontolra vette lelkem,
Amit e hon vgbevitt.
S mit talltam ott flrva
Szzadok btivel ?
Azt talltam, hogy e nemzet
letet nem rdemel.
Jra termett np honban
Egy a szv, az akarat,
A kzrdek mellett minden
Kln rdek elmarad.
Itten oltrt minden ember
n blvnyart emel -
s az ilyen nz nemzet
letet nem rdemel.
Voltak egyesek kzttnk !
Tiszta, h, nagy szellemek,
Akik mindent, amit tettek,
A hazrt tettenek.
Hny volt kztk, kiket a hon,
Maga a hon veszte el !
s az ily hltlan nemzet
letet nem rdemel.
Ms hazban hven rzik
Mindazt, ami nemzeti ;
si kincst a magyar np
Megveti, s elveti,
A magyar magyarnak lenni
Elfeled vagy szgyenel -
s az ily elkorcsult nemzet
letet nem rdemel...
Oh de mrt elsorolnom
E szegny hon vtkeit ?
Lesz- e sors, oh lesz- e isten,
Aki minket megsegt ?
A nagy isten szent kegybl
J- e megvltsi jel ?
Lesz- e mg e nemzet olyan,
Hogy hallt nem rdemel ?
Pest, 1845. janur
|