2012.02.22: Az utolsó idők című cikk felkerült a Misztika és valóság részlegbe. 2012.01.02: Melyik Isten az igazi? -című cikk került fel a Misztika és valóság rovatba. 2011.12.08: Egy újabb cikk került fel a Misztika és valóság menüpontba. 10.22: Felkerült egy cikk a Misztika és valóság rovatba a készülő új világrendel kapcsolatosan. 2011. 04 hó: Folyamatosan megújul az oldal külsőleg, próbálom még tetszetősebbé, figyelemfelkeltőbbé varázsolni, hamarosan bővítem a tartalmat is. 2010. 02.14: Feltettem a Magyarság részlegbe két figyelemreméltó írást. 2009. 09.27: A Magyarság rovat bővült egy hosszabb lélegzetvételű írással. 03.08: a Magyarság részlegbe feltettem egy Petőfi verset, mely sajnos napjainkban is igen aktuális. 01.03: Feltettem az új fórumot, melyben minden kedves látogatóm elmondhatja ami őt érdekli, témákat nyithat, beszélgethet, megvitathat szabadon bármit. Csak egy egyszerű regisztráció, és fórumozásra fel! 2008.12.24: A Képtár fantasy képek és angyalok részlege bővült pár képpel. 12.22: Bővítettem a Misztika és valóság rovatot a Fizikai testünk átalakulása című cikkel. 12.21: bővült a Képtáram fantasy képek és magyarság részlege. 11.29-én bővítettem as Zenetárat. 10.07: Feltettem a Magyarság rovatba a Régi Magyar Áldást. 08.24: Kibővítettem az Útmutatás menüpontot Jézus további tanításaival. 07.26: Bővült a képtáram fantasy képek részlege 3 db képpel, valamint a magyarság részleg 1 képpel Juli jóvoltából. 07.13: A Magyarság rovat bővült egy nagyon tanulságos írással (Magyarország történelme) 06.28: Feltettem a menürészlegbe legfelül egy írást, mely minden magyar számára elolvasandó, amely átkerült azóta a Magyarság részlegbe. 06.26: Bővült a Videók részleg 3 Kormorán klippel. 06.08: Bővítettem a Misztika és valóság rovatot a Turini Lepel című résszel. 05.12: Mátyás királyunk trónralépésének 550 évfordulója alkalmából felraktam egy cikket a Magyarság részlegbe (Mátyás királyunkról), továbbá kibővítettem a Spirituális versek rovatot (Spirituális versek 8) 05.01: Feltettem az Árpádsávos zászlóról egy ismertető írást a Magyarság rovatba. 04.07: Három írással bővült ismét a Magyarság rovat. 04.06: Felkerült a Misztika és valóság rovatba egy újabb írás: Óriások éltek a Földön? -címmel. 03.28: A Magyarság rovatot bővítettem egy hosszabb lélegzetvételű cikkel (A Kárpát-medence különleges adottságai) 03.25: Feltettem Péterbácsi egy másik, az előzővel szoros összefüggésben lévő alkotását a képtárba, valamint egy újabb link került be az ajánlott oldalak közé, (Mert a Haza nem eladó!), továbbá egy versel bővítettem a Mottó rovatot. (Ahol Isten van) 03.15: Felkerült Péterbácsi alkotása, az "Ezer év reménye" című fafaragás fényképe a képtárba, valamint a Magyarság részlegbe. 02.24: Feltettem egy újabb cikket a Magyarság rovatba (A Csodaszarvas regéje) 02.10: Felkerült 4db újabb versem (Spirituális versek 7.) 02.08-9: Három újabb cikkel bővült a Magyarság rovat,valamint 2 db kép került fel a képtár Magyarság részlegébe.
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
Ölellek: Isa
2008.11.23. 18:29
"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”
Minden jót: Kalypszo
2008.11.22. 08:57
Kedves Balázs! Kellemes, szép hétvégét kívánok Neked, és a Szeretteidnek! Sok szeretettel: Joli
2008.11.22. 06:06
Végre itt van a hétvége,
kimerített ez a hét,
várva várom napok óta:
jön a szombat, aludnék.
Alig pirkad, hajnal hasad,
félálomban eszmélek:
jaj, de jó a szombat reggel,
Isten ments, hogy felkeljek!
De a cicák máshogy vélik,
szerintük ez helytelen,
hogyha én a kelő nappal
a hasamat süttetem.
Vizes nózi orromhoz ér,
elfordítom a fejem,
Haramia nem adja fel,
tappancsa a kezemen.
Honesty is akcióban,
a hátamon elterül,
dorombolás sztereóban -
minden halad remekül.
Összedolgozik a két macs,
megdagasztják vállamat,
akupunktúra szükséges,
felemelő pillanat!
Majd amikor úgy látják, hogy
nem használ itt semmi sem,
Hony cica úgy gondolja,
mosdásra van szükségem…
Próbálkozom még egy kicsit,
hátha mégis alhatnék,
de úgy tűnik: leányálom,
amiben reménykednék…
Kezdődik a kergetőzés,
útban vagyok, gondolom,
jól irányzott cicatoppok
landolnak a hátamon.
Gazdi tervez, cica végez…
sóhajtozva felkelek,
nincs mit tenni, ha a cicák
úgy döntenek: éhesek.
Morgolódom, mindeközben
felnyitom a konzervet,
úgy tűnik most, hogy a cicák
bajszuk alól nevetnek.
Visszadőlök, mostmár aztán
nincsen lelkifurdalás,
csak azért is megpróbálom,
hátha nem lesz támadás.
Félálomban még felfogok
egy-egy könnyed huppanást,
egyik jobbról, másik balról -
elfáradtak a cicák.
Nyugalom és dorombolás
közben köszönt ránk a nap,
béke honol cicák táján,
én kelek, ők alszanak…
Ma ez jött ki belőlem....nem a tündéres mivoltomat hozom.....
Úgy gondolom néha ez is kell...
Szívem melegével kívánok kellemes hétvégét: Isa
2008.11.20. 19:09
ancsajosno
2008.11.15. 16:26
"Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő."
Ne haragudj, hogy az utóbbi időben kicsit eltűntem, de több hete (közel egy hónapig) gondok voltak a gépemmel, nagyon sokan kerestük a problémákat illetve megoldásokat, többször volt újratelepítve, többször volt szerelőnél mint nálam, de sajnos végül nem lehetett megmenteni, ki kellett cseréltetni... Bízom benne, hogy most már minden rendben lesz. Remélem jól vagy és minden rendben Veled!
Kívánok csodás pihentető hétvégét és békés, nyugodt napokat! Sok szeretettel gondolok Rád: Manócska
2008.11.15. 08:04
2008.11.14. 21:35
2008.11.14. 20:39
Kellemes hétvégét kívánok és nagy szeretettel gondolok rád: Isabo:)
Körülöttem csend - és temető / Csak néha suttog valami,/ csak néha lehet hallani : ez ő, ez ő, ez ő !- / azután minden újra csendes, / és álmodik a temető." let Minden este befejeződik életünk egy kis darabja, - a naplemente erre utal. Jön az éberből alvó állapotba való átmenet. Minden ilyen átmenetet új nap követ, miközben új élet ébred és régi hervad el, minden a végső, nagy átmenet felé halad.
„Jön az este lassan, csendben,/ és az esti szürkületben.// Csillagok fénylenek az égen, / fénylő pontok a sötétségben.// Utat törve a sötétben, / lágyan simogatja a környéket / és világítja be az éji vidéket."
November 1-én díszbe öltöznek sírkertjeink. Virágok a sírokon, szelíden hunyorgó mécsesek pislákolnak a temetőkben, s alkonyatkor varázsosan nyugodttá, csendessé teszik .A krizantémmal ékesített sírhelyek az elmúlás díszei.
„Örökzöld koszorúk, hófehér virágok,/ borítanak minden temetői hantot.// Gyertyák és mécsesek lángjai remegnek, / örök nyugalmat kérve a lelkeknek."
Amikor az est szemfedője ráborul a temetőkre, az apró gyertyák, mint égi csillagok tükörképei ragyognak a sírokon .A szeretet, amelynek nincsenek határai és betájolási lehetőségei, a sírhanton túl is megmarad, mert a „ szeretet soha el nem fogy"
Még egyszer visszanézünk, a gyertyák, mécsesek pislákolnak, a virágok hervadásnak indulnak….
„Olyan mohón csókolta a dér, /hogy elpirult egy gesztenyelevél. // A sápadtsága bíborszínre gyúlt…/Nászindulót az őszi szél dúdolt. // Szegény kis élet lázban reszketett / és tudta jól, hogy :elvégeztetett. // A dér ölében gubbasztott a vég / s a fagynak adta fényivó szívét. // Kisemmizetten összepöndörült / a szíve nélkül s haldokolva dűlt // a vén faágra, mint a búcsúzó, / ki azt zokogja : élni volna jó.// Apás kínjában felnyögött a fa,/ s az ágtól elvált búcsúzó fia // Hullott alá …de ekkor jöttem én / s kezemre szállt a megfagyott levél. // Alant a földön csillogott a sár, / mint tátott száj, hogy elpusztítsa már. // Nem engedem, érett a szó belém. / Enyém marad a gesztenyelevél. // Hisz én se több, csak kis levél vagyok, /s ha jő a tél majd, én is meghalok. // Én is lehullok…óh, Uram, kezed / így fogjon fel majd akkor engemet."
2008.10.31. 23:09
"Ezen a napon minden más,
újra mélyen érint meg a gyász.
Nincs már velünk együtt,
kit ismertünk vagy szerettünk.
Ma lélekben újra együtt lehetünk,
eszembe jutnak az együtt töltött napok.
Fülemben újra megcsendült a hangod,
szinte látom minden mozdulatod.
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod...
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket,
ezek a fények világítsanak Neked...
Örök világosságban, békességben nyugodj,
soha el nem felejtünk, ...biztosan tudod...”
"Ez a gyertya most érted égjen,
ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol rám onnan fentről,
s lelkemhez szólsz a végtelenből."
Pár gyertya sír,
faggyúkönnyeik hullnak,
az élet percei lassan elmúlnak.
…Láthatatlan szárnyak suhognak,
színük maga is árnyék…
„- Jer velünk! – Suttogja halkan. – Véget ért az élet játék…”
Öreg szemed az angyalra téved,
…kinek szemében, évezredek égnek…
Keresed a jelet! Az örök titkot…
S szavak nélkül érted, az örökkévaló mit mond…
„- Menj! Már várnak!
Hol halott falak mentén, fehér tornyok állnak. -„
…Egy hely titkai lobognak benned!
Tudod már!
Az utolsó szigetre kell most menned!
Oda, hol a vég trónjának szirtjei állnak,
s a mindenségnek vége…
Hol kárhozott világok pusztulnak lassanként elégve.
A halhatatlan megérint, s messzire mutat.
Látod mit megtettél
a hosszú utat.
…A vég trónjának őrei jönnek.
Új utat mutatni egy kicsiny kőnek…
Léted kavics! Por a múlton…
Ne töprengj!
…Csak indulj el, a leghosszabb gyalogúton...
Lelkem a lelkedhez simítom....és együtt érzek veled...
Mindannyiunknak vannak fájó,égő,sosem múló sebei és veszteségei...