Új bejegyzés Frissítés

2008.11.27. 18:01

Reményik Sándor - Egy lélek állt...   Egy lélek állt az Isten közelébe' S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserűn kelt ajkán a "miért", Mikor az Isten intett neki: "Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni, Neked szőtték e színes porhüvelyt: Pici kezeket, pici lábakat; És most hiába, le kell szállanod, Öröktől fogva te vagy kiszemelve, Hogy e testet betöltsd, Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng. Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!" S szólt a lélek: "Én nem akarok menni! Én boldog vagyok Veled, Istenem; Mit vétettem, hogy egedből kivetsz? Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S elhagynom búsan és reménytelen Az angyalokat, testvéreimet? Mit vétettem, hogy le kell szállanom, S felöltenem a gyötrő Nessus-inget, A meghasonlás örök köntösét, A nekem szabott hitvány rongy-ruhát? Ki bor vagyok: a Végtelennek vére, S láng, mely üveg alól is égig ér: Mit vétettem, hogy bezársz engemet Kehelybe, amely megrozsdásodik, S ampolnába, mely romlandó cserép?!" És szólt az Isten szigorún: "Elég! A törvény ellen nincsen lázadás! Ha milliók mentek panasztalan, Talán te légy kivétel? Mint a fiókát az atyamadár: Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni, S jobban becsülni meg az örök fészket!" S az Ige alatt meggörnyedt a lélek. Szomorún indult a kapu felé, De onnan visszafordult: "Ó Uram, Egy vágyam, egy utolsó volna még; Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt, Szerettük egymást véghetetlenül, Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet, Szeretném viszontlátni odalenn, Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot." S felelt az Úr: "Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod." Ölellek: Isa

2008.11.23. 18:29

"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.” Minden jót: Kalypszo

2008.11.22. 08:57

Kedves Balázs! Kellemes, szép hétvégét kívánok Neked, és a Szeretteidnek! Sok szeretettel: Joli

2008.11.22. 06:06

Végre itt van a hétvége, kimerített ez a hét, várva várom napok óta: jön a szombat, aludnék. Alig pirkad, hajnal hasad, félálomban eszmélek: jaj, de jó a szombat reggel, Isten ments, hogy felkeljek! De a cicák máshogy vélik, szerintük ez helytelen, hogyha én a kelő nappal a hasamat süttetem. Vizes nózi orromhoz ér, elfordítom a fejem, Haramia nem adja fel, tappancsa a kezemen. Honesty is akcióban, a hátamon elterül, dorombolás sztereóban - minden halad remekül. Összedolgozik a két macs, megdagasztják vállamat, akupunktúra szükséges, felemelő pillanat! Majd amikor úgy látják, hogy nem használ itt semmi sem, Hony cica úgy gondolja, mosdásra van szükségem… Próbálkozom még egy kicsit, hátha mégis alhatnék, de úgy tűnik: leányálom, amiben reménykednék… Kezdődik a kergetőzés, útban vagyok, gondolom, jól irányzott cicatoppok landolnak a hátamon. Gazdi tervez, cica végez… sóhajtozva felkelek, nincs mit tenni, ha a cicák úgy döntenek: éhesek. Morgolódom, mindeközben felnyitom a konzervet, úgy tűnik most, hogy a cicák bajszuk alól nevetnek. Visszadőlök, mostmár aztán nincsen lelkifurdalás, csak azért is megpróbálom, hátha nem lesz támadás. Félálomban még felfogok egy-egy könnyed huppanást, egyik jobbról, másik balról - elfáradtak a cicák. Nyugalom és dorombolás közben köszönt ránk a nap, béke honol cicák táján, én kelek, ők alszanak… --------------------------------------------------------------- Csoda szép napot:) Kati és Macsekok

2008.11.21. 15:25

"Járjatok be minden földet, Melyet Isten megteremtett, S nem akadtok bizonyára A magyar nemzet párjára. Vajon mit kell véle tenni: Szánni kell-e vagy megvetni? -Ha a föld isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta!     Oly szép ország, oly virító, Szemet-lelket andalító, És oly gazdag!... aranysárgán Ringatózik rónaságán A kalászok óceánja; S hegyeiben mennyi bánya! És ezekben annyi kincs van, Mennyit nem látsz álmaidban.     S ilyen áldások dacára Ez a nemzet mégis árva, Mégis rongyos, mégis éhes, Közel áll az elveszéshez. S szellemének országában Hány rejtett gyöngy és gyémánt van! S mindezek maradnak ott lenn. Vagy ha éppen a véletlen Föltalálja hozni őket, Porban, sárban érnek véget, Vagy az ínség zivatarja Őket messze elsodorja, Messze tőlünk a világba, Idegen nép kincstárába, És ha ott ragyogni látjuk, Szánk-szemünket rájok tátjuk, S áldicsőséggel lakunk jól, Hogy ez innen van honunkból.     Ez hát nemes büszkeségünk, Melyről annyiszor mesélünk? Azzal dicsekedni váltig, Ami szégyenünkre válik!... Csak a magyar büszkeséget, Csak ezt ne emlegessétek! Ezer éve, hogy e nemzet Itt magának hazát szerzett, És ha jőne most halála, A jövendő mit találna, Mi neki arról beszélne, Hogy itt hajdan magyar éle?     S a világtörténet könyve? Ott sem lennénk följegyezve! És ha lennénk, jaj minékünk, Ezt olvasnák csak felőlünk: "Élt egy nép a Tisza táján, Századokig, lomhán, gyáván." -Óh hazám, mikor fogsz ismét Tenni egy sugárt, egy kis fényt Megrozsdásodott nevedre? Mikor ébredsz önérzetre?   Ma ez jött ki belőlem....nem a tündéres mivoltomat hozom..... Úgy gondolom néha ez is kell... Szívem melegével kívánok kellemes hétvégét: Isa

2008.11.20. 19:09

ancsajosno

2008.11.15. 16:26

"Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő." Ne haragudj, hogy az utóbbi időben kicsit eltűntem, de több hete (közel egy hónapig) gondok voltak a gépemmel, nagyon sokan kerestük a problémákat illetve megoldásokat, többször volt újratelepítve, többször volt szerelőnél mint nálam, de sajnos végül nem lehetett megmenteni, ki kellett cseréltetni... Bízom benne, hogy most már minden rendben lesz. Remélem jól vagy és minden rendben Veled! Kívánok csodás pihentető hétvégét és békés, nyugodt napokat! Sok szeretettel gondolok Rád: Manócska

2008.11.15. 08:04

2008.11.14. 21:35

2008.11.14. 20:39

Kellemes hétvégét kívánok és nagy szeretettel gondolok rád: Isabo:)   World Of Warcraft Uploaded by World-Of-Warcraft

2008.11.14. 14:21

Kellemes hétvégét kívánok,szeretettel:Jhonny

2008.11.13. 12:27

2008.11.09. 10:18

Szeretettel: Joli

2008.11.08. 23:33

Kedves Vejne! Ne haragudj hogy eddig nem jöttem de most már másodszorra kellett újratelepítem a gépet, állandóan vírust kapok. Nagy szeretettel gondolok rátok  és puszillak benneteket : Isa :)

2008.11.08. 18:17

Hiszek a napban, ha nem is látom fényét. Hiszek a szeretetben , ha nem is érzem sehol. Hiszek Istenben akkor is, ha halgat. Szeretettel: Kalypszo

2008.11.06. 08:03

Kedves vejnemöjnen, Rég nem jártam Nálad, ezért úgy gondoltam kedveskedem egy kis meglepetés desszerttel. De mielőtt nekiláttam volna, megcsörrent a telefon. Rég nem látott barátnőm hívott. Beszélgetésünk közepette szóba került a desszert. Mivel ismer, nem vagyok profi a konyhában, volt egy fantasztikus ötlete; mit szólnék hozzá ha egy profi szakács készítené el helyettem. Ajánlott is gyorsan egy videót, amit most elhoztam Neked. Remélem jól döntöttem…J Sok szeretettel: Fénylélek

2008.11.01. 15:09

ancsajosno

2008.11.01. 11:39

Körülöttem csend  -  és temető / Csak néha suttog valami,/ csak néha lehet hallani : ez ő, ez ő, ez ő !- / azután minden újra csendes, / és álmodik a temető."                                                                                let Minden este befejeződik életünk egy kis darabja, -  a naplemente erre utal. Jön az éberből alvó állapotba való átmenet. Minden ilyen átmenetet új nap követ, miközben új élet ébred és régi hervad el, minden a végső, nagy átmenet felé halad. „Jön az este lassan, csendben,/ és az esti szürkületben.// Csillagok fénylenek az égen, / fénylő pontok a sötétségben.// Utat törve a sötétben, / lágyan simogatja a környéket / és világítja be az éji vidéket." November 1-én díszbe öltöznek sírkertjeink. Virágok a sírokon, szelíden hunyorgó mécsesek pislákolnak a temetőkben, s alkonyatkor varázsosan nyugodttá, csendessé teszik .A krizantémmal ékesített sírhelyek az elmúlás díszei. „Örökzöld koszorúk, hófehér virágok,/ borítanak minden temetői hantot.// Gyertyák és mécsesek lángjai remegnek, / örök nyugalmat kérve a lelkeknek." Amikor az est szemfedője ráborul a temetőkre, az apró gyertyák, mint égi csillagok tükörképei ragyognak a sírokon .A szeretet, amelynek nincsenek határai és betájolási lehetőségei, a sírhanton túl is megmarad, mert a „ szeretet soha el nem fogy" Még egyszer visszanézünk, a gyertyák, mécsesek pislákolnak, a virágok hervadásnak indulnak…. „Olyan mohón csókolta a dér, /hogy elpirult egy gesztenyelevél. // A sápadtsága bíborszínre gyúlt…/Nászindulót az őszi szél dúdolt. // Szegény kis élet lázban reszketett / és tudta jól, hogy :elvégeztetett. // A dér ölében gubbasztott a vég / s a fagynak adta fényivó szívét. // Kisemmizetten összepöndörült / a szíve nélkül s haldokolva dűlt // a vén faágra, mint a búcsúzó, / ki azt zokogja : élni volna jó.// Apás kínjában felnyögött a fa,/ s az ágtól  elvált búcsúzó fia // Hullott alá …de ekkor jöttem én / s kezemre szállt a megfagyott levél. // Alant a földön csillogott a sár, / mint tátott száj, hogy elpusztítsa már. // Nem engedem, érett a szó belém. / Enyém marad a gesztenyelevél. // Hisz én se több, csak kis levél vagyok, /s ha jő a tél majd, én is meghalok. // Én is lehullok…óh, Uram, kezed / így fogjon fel majd akkor engemet."

2008.10.31. 23:09

"Ezen a napon minden más, újra mélyen érint meg a gyász. Nincs már velünk együtt, kit ismertünk vagy szerettünk. Ma lélekben újra együtt lehetünk, eszembe jutnak az együtt töltött napok. Fülemben újra megcsendült a hangod, szinte látom minden mozdulatod. Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod... Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, ezek a fények világítsanak Neked... Örök világosságban, békességben nyugodj, soha el nem felejtünk, ...biztosan tudod...” "Ez a gyertya most érted égjen, ki fent laksz már a magas égben. Ki vigyázol rám onnan fentről, s lelkemhez szólsz a végtelenből." Békés megemlékezést kívánok: Manócska Ui.: a link kihelyezve. :)

2008.10.31. 18:54

A leghosszabb út    Árnyak vibrálnak! …A búcsú színtelen árnyai, a kihűlő létezés fakuló vágyai… Pár gyertya sír, faggyúkönnyeik hullnak, az élet percei lassan elmúlnak. …Láthatatlan szárnyak suhognak, színük maga is árnyék… „- Jer velünk! – Suttogja halkan. – Véget ért az élet játék…” Öreg szemed az angyalra téved, …kinek szemében, évezredek égnek… Keresed a jelet! Az örök titkot… S szavak nélkül érted, az örökkévaló mit mond… „- Menj! Már várnak! Hol halott falak mentén, fehér tornyok állnak. -„ …Egy hely titkai lobognak benned! Tudod már! Az utolsó szigetre kell most menned! Oda, hol a vég trónjának szirtjei állnak, s a mindenségnek vége… Hol kárhozott világok pusztulnak lassanként elégve. A halhatatlan megérint, s messzire mutat. Látod mit megtettél a hosszú utat. …A vég trónjának őrei jönnek. Új utat mutatni egy kicsiny kőnek… Léted kavics! Por a múlton… Ne töprengj! …Csak indulj el, a leghosszabb gyalogúton...   Lelkem a lelkedhez simítom....és együtt érzek veled... Mindannyiunknak vannak fájó,égő,sosem múló sebei és veszteségei... Békés megemlékezést kívánok : Isa

[768-749] [748-729] [728-709] [708-689] [688-669] [668-649] [648-629] [628-609] [608-589] [588-569] [568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1] [Archívum]