Valóban éltek bolygónkon olyan lények, amelyeket a mesék és a különböző mondák óriásokként emlegetnek? Mindez puszta kitaláció lenne, vagy valós alapja van a régi mítoszoknak és meséknek? A Biblia is említést tesz ezekről a lényekről, valamint Énok Apokalipszise részletesen beszámol az istenfiak földre szállásáról, akik gyermekeket nemzettek az emberek leányainak. Közreadok kettő, a témával foglalkozó elgondolkodtató írást. 

Morvay Péter:

Gigászok kora
Kik voltak és mit akartak a nefilimek?

A görög mondák titánoknak és gigászoknak, a kánaáni népek emeusoknak nevezték őket, a Biblia pedig héberül nefilimek
néven emlegeti azokat a rendkívüli termetű és képességű lényeket, akik természetfeletti származással rendelkeztek, angyalok vagy félistenek és emberek ivadékai voltak. Egy most megjelent könyv szerint a félig ember, félig isteni származású lények nem csak a mondák világához tartoznak: valóban létezett a nefilimek faja, az emberi történelemnek legalább két időszakában döntő szerepet játszottak, és tevékenységük nyomai a mai napig láthatók a Föld különböző pontjain.

Húsvét-szigetek...

Patrick Heron ír történész érdeklődését az keltette fel a gigászok iránt, hogy egymástól igen különböző időben és térben élő krónikások és művészek is megörökítették az embereknél jóval magasabb és kivételes tudományos ismeretekkel rendelkező szuperlények történeteit. Kik voltak ők, létezett-e valaha itt a Földön egy rendkívüli faj, és ha igen, mi lett a sorsuk? Heron a mítoszok, legendák és ősi dokumentumok szerteágazó halmazából a legrégibbet, a Teremtés könyvének beszámolóját választotta kutatásának alapjául, és ennek szövegeit vetette egybe más ókori forrásokkal, meglepő hasonlóságokat tárva fel. Cikkünkben ezúttal csupán az alapszövegekből válogattunk, de a görög mondákat vagy az egyiptomi vallást ismerő olvasók maguk is könnyen sorolhatják a kézenfekvő párhuzamokat.

A nefilimek első eljövetele

„Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születtek. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vettek magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. ... Az óriások (nefilimek, szó szerint bukottak) voltak a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.” (Mózes első könyve 6,1–4)
A Teremtés könyve szerint tehát Noé korában, az özönvíz előtt idegen angyalok lepték el a földet, akik szexuális kapcsolatba léptek azokkal a nőkkel, akiket megkívántak. A Biblia más részeiből a teológusok, például a magyar nyelvű könyvei révén itthon is ismert Derek Prince úgy véli, hogy az Isten által teremtett angyalok egy része – körülbelül az egyharmaduk – a Sátán (Lucifer) bukásával együtt kiszorult a mennyből, és az univerzum egy alacsonyabb szintjére lett száműzve. Ádám és Éva teremtése után több száz évvel fedezték fel maguknak az emberi fajt, amely olyan hatást gyakorolt rájuk, hogy közülük többen – az újszövetségi Júdás-levél szavaival – „elhagyták lakóhelyüket”, és „bementek az emberek leányaihoz”.
A genetikai keveredés eredményei hatalmasok, gigászok lettek, akik gyorsan híressé váltak. A bibliai kánonban nem szereplő, ám az egyházatyák által is elismert forrásnak tartott és gyakran idézett Énok könyve szerint eredetileg „őrzőkként” lettek kiküldve a Földre, ám hamarosan vágyra gerjedtek a földi nők szépsége láttán. Talán meglepő, de az ókori irat szerint elsősorban a hajuk látványa vonzotta őket ellenállhatatlanul. Azoknak a lényeknek, akiket nemzettek, különleges tudást adtak: megtanították őket a föld és az ég jeleinek a megfejtésére, az asztrológiára és az igézet fortélyaira. Tőlük ismerték meg az emberek az építészet, az időjárás és az orvoslás, de még a testszépítés (kozmetika) tudományát is. A „hatalmasok” így nemcsak több méter magas termetükkel, de titkos tudásukkal is uralkodni kezdtek a többi ember felett. A keveredés negatív következményekkel járt. A föld megtelt gonoszsággal, és az emberek „szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” lett.
Énok könyvének a leírása szerint az „(asszonyok) terhesek lettek, és hatalmas gigászokat szültek, akik magassága 30 sing (13,5 méter) volt. Ők megemésztették az emberek kezének minden gyümölcsét. És amikor az emberek már nem tudták továbbra is kiszolgálni őket, a gigászok ellenük fordultak, és megrontották őket. "És vétkezni kezdtek a madarak, vadállatok, csúszómászók és a halak ellen is, és megemésztették egymás testét, és a vérüket megitták”. Az elszabadult földi pokol – az emberek, állatok féktelen genetikai összekeveredése – ellenére a nefilimek Noé korára olyan elválaszthatatlanul összekeveredtek az emberekkel, hogy Isten csak radikális beavatkozás – az özönvíz – révén tudta tőlük megszabadítani a Földet. A nefilimek magukkal rántották – egy család híján – az egész emberiséget a pusztulásba. A Biblia alapján a hibrid faj, a „hatalmasok” elpusztultak az özönvízben, míg nemzőik, a bukottak az ítélet napjáig láncokba verve az alvilág legsötétebb részének, a Tartarosznak lettek a foglyai. A Noé és családja révén túlélő emberi faj tehát látszólag megszabadult az idegen befolyástól – ám csak egy időre.

...Stonehenge, ...

A második földreszállás

Az özönvíz után 436 évvel azonban a gigászok újra felbukkantak a Bibliában. A Mezopotámiából érkezett vándor, Ábrahám, szemtanúja volt a történelem első feljegyzett regionális háborújának, amelyben négy király szövetsége harcolt öt másik király koalíciójával szemben. „A tizennegyedik esztendőben pedig eljöve Khédorlaomer és a királyok, akik ővele valának, és megverék a refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a zuzeusokat Hámban, és az emeusokat Sávé-Kirjáthajimban.” (Mózes első könyve 14,5)
A refeusok népének őse Rafa volt, akinek a neve „félelmetest, hatalmast” jelent. Egy másik bibliai rész további hasonló népeket is megnevez. Az Egyiptomból való kivonulás után az izraeliták a Moáb pusztájához értek, ahol „az emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az anákok. Óriásoknak (refeusoknak) állíttatnak vala azok is, mint az anákok, és a moábiták Emeknek hívták őket.” (Mózes ötödik könyve 2,10–11)
Az emeusok neve rettenetest jelent, az anákok pedig „hosszú nyakú óriások” voltak. Anák Arba fia volt, akinek a neve héberül Baál (istenség) erejéből valót jelent. Azt, hogy az ígéret földje tele volt gigantikus termetű lakókkal, a Mózes által kiküldött kémek is jelentették: „Az a föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, a mely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, a melyet láttunk azon, szálas emberekből áll. És láttunk ott óriásokat (nefilimeket) is, az óriások (nefilimek) közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk.” (Mózes negyedik könyve 13,33–34)
A kánaániak rendkívüli mezőgazdasági ismereteire utalhat az, hogy a kiküldött kémek több kiló súlyú szőlőfürtökkel tértek vissza, amely fajta ismeretlen volt előttük. Mekkorák lehettek ezek az óriások? Az egyik nép királyáról, a básáni Ógról Mózes feljegyezte, hogy az ágyának a mérete mintegy ötszöröse volt a mai fekhelyeknek: 571 centiméter hosszú és 254 centiméter széles volt. Ebben az ágyban éppen elfért volna a talán legismertebb kánaáni gigász, az ifjú Dávidtól szégyenletes vereséget szenvedő filiszteus Góliát is, aki 442 centiméter magas volt.
De honnan származhattak ezek az óriások, amikor elődeik mind kipusztultak az özönvízkor, a bukott angyalok pedig láncokba voltak verve a Tartarosz mélyén? A logikus válasz az, hogy az özönvíz után másodszor is megtörtént az angyalok egy csoportjának a földreszállása. Ezt a teóriát erősíti meg a Biblia is: „Az óriások (nefilimek) voltak a földön abban az időben (az özönvíz előtt), sőt még azután is...” (Mózes első könyve 6,4)

...gizai piramisok: építmények, amelyek őrzik titkukat...

A már idézett Énok könyve szerint erre az özönvíz előtt a Kánaán földjének északi határán fekvő Hermon hegyén került sor. Patrick Heron szerint amennyiben ismét ide érkeztek, ennek az emlékét őrzi a hegy lábánál fekvő Baál-szentély, Caesarea Philippi, mai nevén Banias mellett.
A nefilimek második generációjának a nyomait őrzik Heron szerint azok a gigantikus építmények a Föld különböző pontjain, amelyek időszámításunk előtt 2000 körül bukkannak fel, szinte a semmiből. A kor népei látszólag előzmény nélkül jutottak olyan technikai és csillagászati ismeretek birtokába, amelyekkel a zikkuratokat, piramisokat és más hatalmas alkotásokat létre tudták hozni. Heron Nefilimek és az apokalipszis piramisa című könyvében bemutatott példák közül a legismertebb a Kheopsz fáraó idején épített gizai Nagy Piramis. A tizenhárom hektár területen fekvő építmény mintegy 2,3 millió kőtömbből áll, amelyek átlagosan 2,5 tonnásak, ám van köztük néhány száztonnás is, amelyek ráadásul a piramis belsejében, a föld felszínétől 46 méter magasban helyezkednek el. Heron számításai szerint, amennyiben a piramis Kheopsz huszonhárom éves uralkodása alatt folyamatosan épült, ötpercenként kellett egy-egy kőtömböt a helyére illeszteni, éjjel és nappal dolgozva. És ez csak a puszta méret. A piramis oldalai szinte tökéletes derékszöget zárnak be, pontosan a négy égtáj felé néznek, a központjából kiinduló nyílásai egyenesen az ég két legfényesebb csillagára nyílnak, és a mérnöki, csillagászati bravúrok sorát még hosszan lehetne folytatni.
Természetesen Heron teóriájának több elemét a tudomány mai állása nem, vagy még nem igazolja, az ókorral kapcsolatos ismereteinket érintő kérdőjelek szinte hétről hétre sokasodnak, mint azt a július elején megfejtett görög csillagászati korongok is bizonyítják.

(Forrás: Hetek.hu)

 

Szellememberek és piramisok
Interjú Patrick Heron ír szerzővel

A Nap Piramisa a mexikói Teotihuacanban. A hely nevének jelentése: „a város, ahol az emberek istenekké lettek”

A Biblia „Isten fiainak” nevezi azokat az angyalokat, akik kapcsolatot létesítettek az „emberek leányaival”. A különböző népek mondáiban gigászokként, istenemberekként jelennek meg hasonló lények, míg népszerű mai elméletek szerint földönkívüliek látogatták meg a múltban a Földet. Ön szerint kik voltak a nefilimek és miért voltak olyan vonzóak az emberek előtt?
– A Teremtés könyve hatodik fejezetében és más bibliai szövegekben nefilimként említett lények „szellememberek” voltak, akik különböztek a földi hús-vér emberektől. Nyilvánvalóan nem voltak alárendelve a fizika ismert törvényszerűségeinek, át tudtak menni a falon, szabadon közlekedtek az égitestek és a Föld között, sőt én úgy gondolom, hogy az sem okozott gondot számukra, hogy átlépjenek egy másik dimenzióba, egy velünk párhuzamosan létező univerzumba. A származásuk természetfeletti, Isten teremtményei voltak, a mennyből azonban távozniuk kellett, miután földi nőket kívántak meg és szexuális kapcsolatot létesítettek velük. Ezeknek a bukott lényeknek (szó szerint ezt jelenti a „nefilim” szó) a történetét megőrizték többek között a görög, a római és az egyiptomi mítoszok is. Az istenek lejöttek az égből, az emberek között laktak, az Olümposz hegyén és Delphoiban. Zeusz például teherbe ejtett egy földi asszonyt, Alkménét, aki majdnem belehalt a szülésbe, amikor világra hozta rendkívüli képességű fiát, Héraklészt (Herkulest).
Miért voltak ezek a „szellememberek” olyan vonzóak a földi nők számára?
– Mert a szellemembereknek nem okozott gondot, hogy gyönyörű külsejű, kivételes tudású és rendkívüli szexuális képességekkel rendelkező fiatal férfiként mutatkozzanak meg. Erről az apokrif Énok könyve részletesen ír. Akit kiszemeltek maguknak, ellenállhatatlanul az igézetük alá került.
A leszármazottaik viszont az ön könyve szerint bizarr külsejű, sokszor félig állat, félig ember lények lettek, akik azonban szintén kivételes méretekkel és képességekkel rendelkeztek. Mekkorák voltak ezek a gigászok? Egy olvasónk szerint a magasságuk akár a 135 métert is elérte…
– Ez utóbbit képtelenségnek tartom. Az Énok könyvében a gigászok nagyságára vonatkozó adatokat a tudósok különböző arányok szerint számolják át mai mértékegységekre, de a legmerészebb verzió szerint sem voltak magasabbak 10-13 méternél. A reális szám szerintem 4-6 méter lehet. Ami persze mai szemmel hihetetlen magasság, de a könyvemben szerepel például a bibliai Óg király ágyának a mérete, amely egy legalább ötméteres embert feltételez. Dávid ellenfele, Góliát is az óriások közül való volt, és magassága meghaladta a négy métert. Egyiptomban számtalan dombormű és szobor ábrázol szfinxszerű, félig állat, félig ember lényeket, és a görög mondákban is szerepelnek ilyen alakok, például a szatírok, vagy a kecskeember, Pán. Mintha az angyalok genetikai kísérleteket is végeztek volna az emberekkel, és ennek az eredményei lettek ezek a rémisztő lények. Egyiptomban az ókori épületek bejáratai gyakran hatalmasak, egy többméteres ember is kényelmesen elfér alattuk. Miért építettek volna rendszeresen ilyen kapukat, ha nem lett volna szükség rájuk? Latin-Amerikában, Peruban és Guatemalában is láthatóak ilyen óriáskapuk.
Ön azt állítja, hogy a Földet a múltban többször meglátogatták ezek a „szellememberek”. Elképzelhetőnek tartja, hogy ilyen érintkezések ma is történnek, és például ezek állhatnak a különböző ufóészlelések mögött?
– Igen, nagyon is. A nefilimek a Biblia szerint már az özönvíz előtt több száz évvel megjelenhettek. Őket Isten büntetésből az alvilág elkülönített részébe, a Tartaroszba, a földalatti világ feneketlen kútjába zárta. Őrizet alatt vannak, láncok között, így most ha akarnának sem tudnak kapcsolatba lépni az emberekkel. Az a hely, amit Péter apostol újszövetségi levelében Tartarosznak nevez, ismert a görög mitológiában is. A bebörtönzött istenségeket Hádész őrizte, és ide dobta Uranosz a szörnyszülött százkarú fiait, akiket látni sem akart. Hasonló példákat találunk az egyiptomi szövegek között is. A Teremtés könyve azonban jóval az özönvíz után is ír az óriásokról, akik elsősorban a Kánaánban lakó népek között éltek. Ilyenekről számoltak be a Mózes által kiküldött kémek, és óriásokkal kellett megküzdeni Józsuénak is a honfoglaláskor. Mivel Noé és családja nem került kapcsolatba a nefilimekkel, ezért logikus következtetés, hogy a bukott angyalok egy második csoportja is meglátogatta a Földet, és ők is nemzettek utódokat. Az özönvíz után a Földre érkezett nefilimekről azonban nem olvassuk azt, hogy ők is a Tartaroszba kerültek volna, amiből az következik, hogy szabadlábon vannak. Szerintem az ő tevékenységük nyomait őrzi számos gigantikus épület a Föld különböző pontján, Stonehenge-től az inka városokig. Íroszágban is vannak ilyen helyek. Az ír krónikák szerint Szent Patrik püspök, amikor a szigetre jött, a Szent Lélek erejével kiűzte a kígyókat. Nemrég hallottam egy észak-írországi teológustól olyan értelmezést, amely szerint a „kígyók” valójában a pogányok közé keveredett nefilimek voltak, akiktől származnak a kelta mitológia kísérteties történetei is. Nem tudom, hogy így van-e, de Dél-Amerikában és a Távol-Keleten is maradtak fenn hasonló történetek az embereket meglátogató szellemlényekről. Nagyon hasonlók ezekhez a huszadik századi ufóészlelésekről készült beszámolók, ezért el tudom képzelni, hogy ma is zajlik ilyen érintkezés az emberek és a bukott angyalok között. 

Sziklába vésett óriás templom a jordániai Petrában. Mi lehet ennek a célja?

– A Jelenések könyve szerint a jövőben a Tartaroszban, vagy más néven az Abüsszoszban fogva tartott lények kiszabadulnak a mélység kútjából és az egekből is érkeznek újabb bukott angyalok. Ezeknek az Isten ellen lázadó lényeknek lesz egy vezetőjük, akinek a neve Apollion (Apolló) lesz. Elképzelhetőnek tartom, hogy a mai szórványos, de kitartó kapcsolatfelvételek már erre a korszakra készítik elő az emberiséget, amikor újra több méteres szuperemberek fogják lenyűgözni, majd uralmuk alá hajtani a földi társadalmakat. A próféták által előre jelzett bűn embere, az Antikrisztus társa is egy ilyen kivételes képességű lény lehet, és egyes ókori írások szerint ő maga is a gigászok leszármazottja lesz.
Az ókori népek, akik hatalmas építményeket emeltek, szinte kivétel nélkül rendkívüli csillagászati képességekkel és érdeklődéssel rendelkeztek. Mi lehet ennek ön szerint az oka?
– A szellememberek eredetileg az egekben laktak, aminek az emlékét a nevük is őrzi: Apolló, Szaturnusz vagy Orion. Lehet persze, hogy fordítva történt, és az égitesteket nevezték el a gigászokról. A lényeg, hogy ezek a lények az embereknél összehasonlíthatatlanul nagyobb ismerettel rendelkeznek az univerzumról, és ismerik azokat az információkat, amelyet Isten a csillagok formájában az égre írt fel. Tudták mindazt, amit Jób csak ámulva hallgatott a Teremtőtől, a csillagképek formájáról, jelentéséről. Talán azt is tudták, hogy mikor fog megjelenni a Messiás csillaga Keleten. Az embereknek adott ismeretekkel a céljuk azonban elsősorban a félrevezetés volt. A bibliai asztronómia helyett megtanították a földieknek az asztrológia hamis tudományát, amelyen keresztül tetszés szerint tudták manipulálni az emberek döntéseit.
Ezzel azt állítja, hogy az emberiség tudományos eredményei is ebből a forrásból származnak, és a civilizációk csak olyan mértékben és akkor tudtak fejlődni, ahogy a szellememberek megengedték?
– Semmiképpen. Az ismeretnek legalább három forrása van: származhat Isten inspirációjából, amellyel az emberek szellemét megvilágosítja, és így vezeti el a tudósokat egy új, korszakalkotó felfedezésre. Erre jó példa Isaac Newton, aki hívő keresztényként életében sokkal több időt töltött el a bibliai próféciák tanulmányozásával, mint a természet kutatásával, mégis – vagy éppen ezért – az emberiség egyik legnagyobb tudományos felfedezője lett. Természetesen az emberi intelligencia is rendkívüli teljesítményekre képes, amint azt a bennünket körülvevő világ újdonságai nap mint nap bizonyítják. És szert tehetnek az emberek kivételes ismeretekre fertőzött forrásból is, ha átadják magukat a bukott angyaloktól származó információk keresésének. A nácikról feljegyezték, hogy egészen magas szinten kapcsolatban álltak szellemi lényekkel, akiktől titkos tudást vártak. Hitlerék tettei világosan jelzik, hogy milyen pusztításra képes az ilyen ismeret.

A luxori templom bejárata

Mi az oka annak, hogy könyvében külön fejezetet szentel az egyiptomi nagy piramis leírásának?
– A piramisok mindenütt megtalálhatók a Földön, sőt ilyen formákat lefényképeztek már a Marson is. Én úgy értelmezem a Jelenések könyvében szereplő leírást a mennyei Jeruzsálemről, hogy ott János apostol egy rendkívüli méretű és szépségű piramisformát látott, amelynek az alapja és az oldalai is egyenlőek. Tudom, hogy vannak, akik szerint ez a forma egy kocka, de mérnöki arányosság és esztétika szempontjából számomra a gúla sokkal elképzelhetőbb alakzat. Ugyan ki szeretne egy kockában lakni? Más helyen a Biblia Sion hegyéhez hasonlítja a mennyei Jeruzsálemet, amely szintén a gúla formára utal. A könyv témájához az egyiptomi nagy piramis úgy kapcsolódik, hogy szerintem ezt a mintát is az égi lények mutathatták meg az embereknek, akikkel fáradságot nem kímélő módon fel is építtettek ilyen építményeket. A gízai piramis mérnökien pontos méretei és csillagászati precizitású tájolása azonban Ésaiás próféta egyik ígéretét juttatják az eszembe, aki azt írta, hogy lesz idő, amikor „oltára lesz az Úrnak Égyiptom földének közepette és határán egy oszlop az Úrnak”. Hogy ez mi lesz, nem tudom, de szeretném egyszer meglátni.

(Forrás: Hetek.hu)

Mindezek után álljon itt pár darab meghökkentő fénykép. Valyon ezekről miért nem beszélnek a híradásokban?

És a nem is oly távoli múltból egy kép:

Ők is a hajdani óriások génjeit hordozzák magukban?